James Nestor a Lélegzet című könyvében így vélekedett arról, hogy a szájlégzés tünet, vagy maga a probléma: a szájlégzés megváltoztatja a testet és átalakítja a légutakat, a rosszabb irányba. A szájon át történő belégzés csökkenti a nyomást, emiatt a száj hátsó részén lévő lágy szövetek meglazulnak és befelé hajlanak, így összességében kevesebb hely keletkezik, és nehezebbé válik a légzés. A szájlégzés további szájlégzést szül.
Az orron keresztül történő belégzés éppen ellenkező hatást vált ki. A levegőt a torok hátsó részén lévő petyhüdt szövetek ellen kényszeríti, így a légutak kiszélesednek, és a légzés könnyebbé válik. Egy idő után ezek a szövetek és izmok megerősödnek és ebben a nyitott és tág helyzetben maradnak. Az orrlégzés további orrlégzést szül.
Az olyan testi elváltozások kivételével, mint az orrpolip vagy a megduzzadt orrmandula, ahol műtét javasolt − a SleepAir orrtapaszok segíteni tudják az orr légáramlást.